Mama

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy:  anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"

most is kiabálom,

most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

Anyu, fényes csillag,

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

Horváth István

Anyanyelvemben őrizlek téged

Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled szóval tanultam.

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.

Ez nem szégyenem se büszkeségem.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfojthatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám.

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.