Mama

Köszönöm, hogy megszültél, hogy felneveltél, hogy vigyáztad lépteiem és még mindig figyelsz rám, ... úgy szeretném meghálálni.......

Versek, Idézetek

Ajánló

Képek

Reklám

Utolsó kommentek

Archívum

József Attila - Mama

2008.04.26. 07:34 - welltina

Címkék: vers józsef attila mama


József Attila

 Mama



Már egy hete csak a mamára

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

(1934. okt.)



A bejegyzés trackback címe:

https://anyaknapja.blog.hu/api/trackback/id/tr71442617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.